Fontos volt, hogy mit érez a társam, és volt lelkiismeretem is. Szomorú voltam, ha megbántottak és vidám, ha felvidítottak.
Mára sok minden megváltozott. Rájöttem, hogy ebben a ki...ott világban sehová nem jutsz, ha lelkizel. Akkor csak kihasználnak, becsapnak és megbántanak.
Felvettem hát az álarcomat, és megtanultam, hogyan érezzem magam jól.
Ma már semmi és senki nem érdekel. Nem foglalkozom a nők lelki világával sem, és bármilyen fura, azóta tapadnak rám a nők. Sőt, még válogathatok is közülük. Ha az egyik lelép akkor jön a másik, leszarom, nem foglalkozom vele. Igazán egyikhez sem ragaszkodom, és nem is igazán érdekelnek. Jól elvagyunk amikor együtt vagyunk, de ha nincs itt akkor sem hiányzik. Ha le akar lépni nem tartoztatom, menjen, majd jön egy másik. Persze ezek után még jobban ragaszkodik hozzám, és esze ágában sincs lelépni. Régebben kedves voltam ilyenkor, és paráztam, nehogy elmenjen, és mindig lelépett. Azt hiszem szépen lassan rájöttem, hogyan is működnek a dolgok ebben az elcseszett világban. Megtanultam alkalmazkodni az élet dzsungelében. Egy idő után azt vettem észre, hogy ezt a szerepet nem is kell színészkednem, hanem már jön magától. Olyan közömbös lettem az összes kapcsolatomban, hogy az sem érdekelt, kivel, mikor és meddig tart. És láss csodát, a régebbi kudarcaim után, mintha minden megváltozott volna. Nem telt el úgy egy hónap, hogy ne lett volna valakim és úgy, hogy sokat nem is kellett tennem a dolgokért. Nem görcsöltem senkivel, ha menni akart menjen, ha maradni, akkor maradjon. És bármilyen furcsa is volt eleinte, ez az ami kellett a nőknek. Ettől lettem "jó" és "izgalmas" a szemükben..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése