"A Bölcs mindenkivel beszélgetett egy kicsit, s a fiatalembernek két óra hosszat kellett várakoznia, míg rákerült a sor.A Bölcs figyelmesen meghallgatta, amikor vendége előadta jövetelének okát, de azt mondta, éppen nincs ideje arra, hogy a Boldogság Titkát elmagyarázza.
Azt ajánlotta neki, hogy járja körbe a palotát és két óra múlva jöjjön vissza."De szeretnélek valamire megkérni -tette hozzá a Bölcs, és a fiatalember kezébe egy kiskanalat adott, amelybe két csepp olajat töltött.-Fogd ezt a kanalat, és figyelj, hogy útközben ne lötyköld ki az olajat."A fiatalember így járkált föl-le a palota lépcsőin, és szemét le sem vette a kiskanálról.Két óra múltán visszatért a Bölcshöz.
"Nos hát -kérdezte a Bölcs-, láttad a perzsaszőnyegeket az ebédlőmben?Láttad a kertemet, amelyet a kertészem tíz éven át épített?Észrevetted a gyönyörű pergameneket a könyvtáramban?"A fiatalember szégyenkezve ismerte be, hogy semmit nem látott.Csak azzal törődött, hogy ne löttyintse ki az olajat, amit a Bölcs rábízott."Akkor menj vissza, és nézd meg világom csodáit-mondta a Bölcs.-Nem bízhatsz olyan emberben, akinek a házát nem ismered."
A fiatalember már nyugodtabban fogta meg a kiskanalat, és ismét sétára indult a palotában, ezúttal megfigyelve minden művészi alkotást a mennyezeten és a falakon.
Látta a kerteket, körös körül a hegyeket, a gyönyörűséges virágokat, felismerte a kifinomult ízlést, amellyel a műalkotásokat méltó módon elhelyezték.Amikor visszament a Bölcshöz, részletesen beszámolt neki mindenről amit látott."Nos, ez az egyetlen tanács, amelyet adhatok neked-mondta a Bölcsek Bölcse.-A Boldogság Titka abban rejlik, hogyan lássuk a világ minden szépségét úgy, hogy közben ne feledkezzünk meg egy pillanatra sem a kanálban lévő két csepp olajról."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése