Egy csésze kávé

Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy

meglátogassák régi egyetemi tanárukat. 

A beszélgetés hamar panaszkodásban csapott át a stresszes élet és munka kapcsán.

A tanár,kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy 

kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: porcelán, műanyag, 

üveg; néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság 

volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát. Amikor minden diák kezében egy

csésze kávé volt, a tanító így szólt:

"Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva 

az olcsó, műanyag csészéket. Habár mindannyitoknak az a természetes, 

hogy mindenből a legjobbat kívánjátok önmagatoknak, ez a problémáitok és a 

stresszetek forrása is. 

Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt, s nem a

csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok,

 s egymás csészéit figyeltétek." 

"Feltételezzük, hogy az Élet a kávé, s a munkahelyek, a

pénz, és a társadalmi pozíció a csészék. 

Ezek csak eszközök az Élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg."

"Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét." 

Tehát, barátaim, ne engedjétek, hogy a csészék irányítsanak....

a kávét élvezzétek helyette.